Címlap
No images
Ablakkep 1.jpg
Oldalainkat 3 vendég böngészi
Ma 2016. május 26., csütörtök, Fülöp és Evelin napja van. Holnap Hella napja lesz.
Látogatók száma
mod_vvisit_counterMa94
mod_vvisit_counterÖsszesen335954

A HÓNAP ÜZENETE:

 

2016  MÁRCIUS
 
A tanítás fenntarthatósága...

Nem telt el hosszú idő azóta, hogy ország-világ szemtanúja lehetett, amint a távoli világok migránsai, gyermekeiket nem egyszer pajzsként maguk előtt tolva, késztették meghátrálásra a határokat védő őrzőket. Ez úton adtak ők kétséges és kétségbeesett nyomatékot célirányos szándékaiknak.

Úgy gondoltuk akkor, hogy ezen „távoli világok” konfliktus kezelése nagyon messze van tőlünk... Ám a mai magyar közoktatás és tanítási helyzet körül kialakult jogos anomáliák feloldására és megoldására tett egyes kísérletek nem erről vallanak, a fenti tételre rácáfolni látszanak.
Az elmúlt napok országos színterein, iskolai demonstrációs pályáin az volt látható, hogy gyermekemberek bevonása, „kockásítása” folyt, a mai közoktatás ellentmondásokkal terhelt polémiáinak feloldására, mintegy alátámasztására.

Vajon a reformokat kezdeményező irányadó erők érezték magukat oly esélytelennek, hogy a gyermektársadalom bevonását is szükségesnek tartották a döntéshozók meggyőzésére? Vajon milyen erőt feltételeznek az érintettek attól, ha gyermekek tízezreit állítják csatasorba követeléseik igazolására és állásfoglalásuk nyomatékosítására?
Adódik a felelős kérdés, vajon ki maradt le a „tanulással”.

Az eredményes és minőségi oktatás megteremtésért valóban minden erőt meg kell mozgatni a pedagógusi szakmának és a társadalomnak, a gyerekek aktív tájékoztatása mellett, de azok demonstrációs bevonása nélkül. Ők, a vétlen gyerekek, legyenek és maradjanak „csak” a reformok nyertesei, a tiszta és „eszmementes” minták érzékeny átvevői, az elért eredmények védett, jogosult és tudásközpontosult felhasználói. Mert így kapnak lehetőséget arra, hogy a mára már bárhol és bármely pillanatban elérhető és fellelhető tudásbázist használva, élményszerűen hozzanak létre pedagógusaik kreatív útmutatásával új ismereteket, innovációkat és felfedezéseket önmaguk és a társadalom számára.

A modern pedagógiai tétel soha nem volt aktuálisabb, mint most:

A játékos tanulás a gyermek élménye,
az élményszerű tanítás a felnőtt játéka.

 

 

 Vigyázzunk egymásra!
Támogassuk embertársainkat és egymást a társadalomért elkötelezett feladatok megoldában.

 
 
 

 Üdvözöljük!

 
Budapest, Erzsébetvárosi, VII. kerületi székhelyű egyesületünk a Fenntartható Örökség és Környezet Közhasznú Egyesület, rövidített és ismertebb nevén a FÖKKE, 2008 nyarán alakult meg. Működési területünk Erzsébetváros és Budapest határain is túllépve, regionális és több megyére is kiterjedő. Ugyanakkor időszakosan prioritást kapnak egyes, a szervezeti tevékenységünkkel összefüggő projektek más vidéki területeken is.
Egyesületünk legfőbb célkitűzései között kiemelt szerepet kap a vizuális szemléletformálás:
a fenntarthatóság, a kulturális tárgyi és szellemi örökségvédelem, valamint az ember és környezete mindennapi kultúrájával kapcsolatos témakörök. 


Tisztában vagyunk azzal, hogy az e területeken elvégzett munkánknak csak akkor lesz fenntarthatóan is eredményessége, ha a nagyobb társadalmi csoportok is megértik, miért fontos a kulturális örökségeink, a környezetünk, vagy éppen a mindennapi életterünk védelme.
Éppen ez által, urbánus környezeti tevékenységünk során a városlakók életterének humanizálását kívánjuk előmozdítani, valamint az épített örökség megóvásának gondolatát erősíteni.
Szándékaink között szerepel mindazonáltal, hogy a most felnövő generáció számára élhető, követhető és fenntartható jövőképet közvetítsünk.

Partneri kapcsolataink építésében hangsúlyosan törekszünk az azonos értékeket képviselő szervezetekkel és intézményekkel való együttműködésre. Természetesen, egyesületünk folyamatosan fejleszti partneri kapcsolatait, akár az országhatárokon is túllépve.
Ekképpen terveinkben, feladatainkban szintén szerepet kap a határon túli magyarságot képviselő civil szervezetekkel való kapcsolatépítés és együttgondolkodás erősítése is.


FÖKKE Vezetősége


 
 
Visszatekintés A HÓNAP ÜZENETEIRE:
 
 
 2016  FEBRUÁR

 A  bölcsők fenntarthatósága...

Az emberi civilizáció bölcsőit újra a történelem kiszámíthatatlan keze ringatja. A Tigris és az Eufrátesz folyók megtermékenyítő ölelésében egykor kivirágzó Mezopotámia mai „küldöttjeit”, Irakot és Szíriát, a múlt tiszteletét figyelmen kívül hagyó, újkori civilizációs és nyers anti erők igyekeznek „szocializálni” és átformálni a semmi és „majd a minden” távoli fénypontjai felé... Olyan ókori kultúrák mai letéteményeseinek üzent hadat a modernkori ember forgószékből irányított haditechnikája vagy fanatista pusztítása, ahol egykoron éppen az ő jövőképén is szorgoskodtak a sumér írásképet kőbe faragó kezek...
A nagyhatalmi érdekek középpontjába került civilizációknak azonban soha nem volt semmi esélyük a rombolásból épen és maradéktalanul kikerülni, a szépet érintetlenül és épen megőrizni. Mert ha nem a pénz és hatalom utáni mohóság, akkor a birtoklás utáni sóvárgás emésztette fel az érdekek lába körül őgyelgő „vetélytárs” zöldellő rétjeit...
Azok a népek, amelyek hosszú történelmük során többször megtörettek más népek, idegen vallások, eszmék, netán ideológiák által, mérhetetlenül nagyobb érzékenységgel állnak szembe minden új jelenség országába történő betörésekor. Ilyenkor többnyire marad az ellenállás eltakarta jövőhorizont bizonytalansága, vagy az elmenekülés önsorsrontó választása az új föld ismeretlen kultúrái felé...
Ma ezt, az ókori kultúrák mai, sérült civilizációinak a gyermekeit látjuk menekülni világunkban a hódítók akarata és azok önző, kényszerítő szabályzói elől. Azokat látjuk, akiket nemrég még az ősi és nagy múltú kultúrákat is adó bölcsők ringattak.
S amely bölcsőket most - a történelem ringat...

 
 
 2016  JANUÁR

A párbeszéd fenntarthatósága...

Az év eleji európai történéseket látva, hallva nem lehet mást ajánlani évindító tételnek, mint a legnyilvánvalóbbat: Nyilvánosság a legjobb védelem.

Amikor az idő lombikjában beáll - az emberi tényezők legoptimálisabb szempontjából – a földi egyensúly, akkor keletkezhet valami új dolog.
Egész emberi létünk, életünk itt a Földön ennek az egyensúlynak a kereséséről szól. Az egyensúlyról, amely létrejöhet - éppen a párbeszéd által. E párbeszédhez kell a nyíltság és a nyilvánosság.

Mialatt földrészünkön ideológiák és eszmék ütköznek a hétköznapok szikár történéseivel, azalatt a valóság tényei egyre súlyosabb felhőtartalmakként gyülekeznek kontinensünk egén...
A kortüneti, irányadó eszmei áramlatként sodródó humanista naivizmus és annak körmönfont európai gyakorlói patikamérlegen adagolják a valóság tényeit, míg mázsa mérlegre pakolják a valótlanság szirmait. Ekképpen, egyik tétel esetében sem mozdul ki a mérleg nyelve – mely akként, irányt és mértéket mutathatna.

Azonban földrészünk döntéshozó főkertészei továbbra is tétován téblábolnak Európa burjánzó virágoskertjében és báván nézik a kert flórájának alakulását. 
Eközben a valóság súlytalanul lebeg fölöttünk az időtérben, a történelemformáló eseményeket megelőző szabadesésben...
A többit pedig majd - az emlékek őrzik...

 

2015  DECEMBER

 A Földről alkotott gondolkodásunk fenntarthatósága...

A „nyugati világ” társadalmai belekényelmesedtek önnön önmegvalósító vagy éppen önző létezésükbe. A Minden akarása lett az emberi teremtés célja, ez vált mintává, ezt tekintik a tömegek példaadó és követendő értéknek...
Elfelejtődtek a tanítások és a súlyos áron tanult leckék, a nemrég még oly könnyesen, a „blood, sweet and tears” által megvívott csaták, amikor a civilizáció tényleges és normális működése és fenntarthatósága volt a tét.

A közöny és tétlenség, az önös érdekek szűklátókörű „puszit adok-puszit kapok” elvárás elvű jólétbe csavart édesítőszerei, mint a lassan ható méreg terjedtek el és hatnak mára e világ és társadalmak testén.

Az emberiség játékszobájába belopództak a gondtalan felelőtlenség ártó árnyai és szellemei, s már a gyermeki ártatlanság kora is manipulálódik a mammoni úrasztal előtt.

Azt hihetnénk elég volt a történelmi tapasztalat, amit eleddig kaptunk, de az új paradigmaváltás pixel cunamijában minden jelenség, eredmény és történés egyre kihívóbb hangoskodással és melldöngető magamutogatással szárnyal és ég rá a föld minden lakójának retinahártyájára... Ami eddig zártkörű vagy behatárolt volt egy szűk körű VIP népesség és a „nyugati társadalmak” számára az mára már tárva-nyitva áll a mindenség és mindenki előtt...
Az eddig elért társadalmi és egyéni jólétért letarolt földi javak maradékai, újfent, újabb jóléti igénylők áradatával szembesülnek, nyilvánvalóan végleg kimerítve Föld Anya immáron kiszáradó és kiapadófélben lévő utolsó javait is.

Az emberiség elérkezett egyre gyorsuló vándorlása során a belátás és megértés, az elosztás és megosztás sziklaszirtjének élére, ahonnét már csak visszafordulni lehet..., vagy éppen messze látni, túl látni földalatti horizontunkon, s ezáltal átgondolni és újra gondolni az eddig megtett és hallatlanul fel gyorsult civilizációs utunkat...
 
2015  NOVEMBER

A biztonságérzet fenntarthatósága...

Exodus zajlik Európa felé. Korunk exodusa.
A kivonulás, avagy az újkori népvándorlás elindult. Már nem félénk, bizonytalan érként csordogál, de feltartóztathatatlan folyamként, emberi cunamiként hömpölyög, széles hullámokat csapva mélyíti haladási árkait... Végső határait nem a fenntartható emberi belátás és logika, netán a józan ésszerűség, hanem az önjáróvá tett és lett ösztönök hallatlan energiái irányítják. Ezen erők lendültek be és törték át Európa hétköznapias klisévé merevedett fizikai és kulturális határait.

Az új területfoglalás határozottan halad egy ma még átláthatatlan, az emberiség történelemi testén mindenképpen nyomot hagyó cél felé...

A tömegmozgást, az ösztönökön túl, a félelem és a remény gravitációja navigálja végső pólusai, a csodavárás reményéből is felépített gazdasági és lelki hétköznapok és központok biztonsága felé.

Az exodus természete, hogy nem kérdez, mert az azt megelőző pusztába kiáltott szavak korábban már elhangzottak, de értékelhető válasz nélkül maradtak. Így feldübörögtek és elindultak a történelmi méretű mozgások, a népek s emberek sokat próbált hajtómotorjai, azok a társadalmi folyamatok, amelyeket kontrollálni már alig-alig, legfeljebb az idődimenzió mélységében és távlataiban lehet.
Az emberiség ismét földi történelme játékszerévé vált, mert a megfelelő eszközök és komoly „játszás” helyett ismét a tűz fegyelmezetlen ereje került felelőtlen emberek és vezetőik kezébe...

Miként a vizek hullámai között is az óceániak a legnagyobbak, ekképpen az Európára messziről érkező, hatalmas távolságokból  és területekről áradó embertömegek exodusának a hulláma is óriási erejű, szétterülő és a távoli időkre is kihatású lesz...

E népvándorlási hullámverést látva megrendül és megretten a legstabilabb lélek is, mert a hullámok taraja mögött már nem lehet látni a sík vizet, ahol a pillantás és a lélek nyugalmat és megnyugvást találna.
Márpedig a lélek nyugalmára, megnyugvására, a fenntartható biztonságérzetre és önuralomra, az emberségre hallatlanul nagy szüksége lesz Európa népeinek az elkövetkező időkben – években...

 

2015  OKTÓBER  

A társadalmi párhuzamosság fenntarthatósága...

Párhuzamos társadalmak formálódnak és jönnek létre kontinensünkön az Európába özönlő újkori népvándorlás révén.
Így szól korunk valóságparadoxonjának egyik aktuális tétele.

Párhuzamosok, amelyek mentén markánsan eltérő kultúrák, vallások és hitek futnak versenyt a közös társadalmi érvényesülés reményében. Márpedig legjobb tudásunk szerint is mindenképpen igaz a tétel, miként a párhuzamosok soha sem találkoznak. Legalábbis itt a Földön - nem...

A realitásérzékét veszni látszó mai Európa továbbra is rendkívül karizmatikusan igyekszik olyan eszmék iránymutatója lenni, amelyek létjogosultságát és jogosságát a valóság rendje rendre elutasítja.
Sőt, megtagadja.

A koráramlati tünetként jelentkező idealisztikus humanizmus, vagy hovatovább már egyfajta naivizmus társadalmi eszméjének pedig akik ellentmondanak, sőt kísérletet tesznek e fő áramlattól eltérő reális és életszerű véleményt kialakítani s ennek hangot is adni, nos, ők a korunk és földünk ma mindent terét-zugát betöltő felkent hangadók virtuális máglyájára kerülnek...

A se ország széle, se világ hossza ívű gazdasági bűnök és botrányok, gyakorta politikai gyolcsba csomagolt tarka-barka bokrétái, mára már mindenfelé „illatoznak” és virágoznak, mintegy hitet téve a gazdasági-pénzügyi világ és a politika erdőt-mezőt borító invazív kapcsolatára.
Lám, a politikai korrektség verbális felhőkarcolóinak társadalmi magasába költözött, ekképpen a valóság földközelétől messze eltávolodott véleményformáló jövőképrombolók időszakában, tömegével jelenhetnek meg a társadalmak „szolgálatára” a valóságot megkaparni is képtelen megélhetési döntéshozók.

Korunk valódi problémáit nem a dolgok természete, hanem azok helytelen kezelése okozza.

E modernkori jelenségre, a párhuzamos társadalmak egyeneseinek a találkozására csak a virtuális tér univerzumnyi távolában van lehetőség, ahol a szálak látszólag összefutnak... Egyébként marad az élet realitása:
a fennmaradó és fenntartható párhuzamosok egymáshoz hajlítása, görbítése...

2015  SZEPTEMBER

 
Az összefogás fenntarthatósága…

Nyilvánvaló népvándorlás indult el a világban - zajlik a modernkori információáradás lázadása!

A kinyíló internetes világ látványkapui egy szép és jobb világról harsonáznak. Az egy érintéssel elérhető virtuális bíztatások szinte erőszakosan ösztökélik, lökik ki a világ színpadára a képernyők népét az ösztönök túlélő erejének turbulenciájában.
Valószerűtlen folyamatok egy nagyon is valós világban…

Bajban mutatkozik meg a nagyság, a közös sorsot értő, ekképpen az értékek és felelős döntések mellett elkötelezett ember.

A válságok és a beláthatatlan következményekkel járó történelemformáló események idején a pártosan ideológiai és az individuális érdekek mentén gondolkodás és széthúzás kisszerűsége fájdalmas pecsét és bélyeg egy kontinens, egy ország, egy nép testén. Miképpen az egyén lelkén is…

A most is tapasztalható és visszataszító hatalmi acsarkodások szokásos rutinja felteszi a rendkívül aktuális kérdést:
miképpen kerülhető el, hogy mélyüljön e téren a folyamat válsága és a probléma önsorsrontó           gödör sötéte, s helyette előtérbe kerüljön az összefogás fenntarthatósága?

A válasz, az azonnali üzenet minden érintett számára rendkívül egyszerű és világos:

hagyjuk abba az ásást!
 
2015  AUGUSZTUS
 
A világ fenntarthatósága…

Zaklatott a világunk. Az újkori népvándorlás nem kopogtat, nem dörömböl, már kéretlenül itt van, mint a klímaváltozás… Hirtelen, és nem váratlanul...
Mindkettő ok és okozat szenvedéstörténete lesz az emberiségnek. Sőt - már az. És lesz még jó ideig.

Végsőkig elszánt tömegek igyekeznek kétségbeesett bátorsággal, de egyelőre még lágy erőszakkal átlépni az álomvilágnak hitt földi lét küszöbét. Városnyi, de a kortüneti állapotok alapján, hamarosan országnyi embertömegek indulnak el keresni az új otthont az új világban, ahol e rövid földi jelenlét tüneményét:
a biztonságot és elviselhető humanizmust már nem csak kivülről csodálhatják…

Humánusan már szinte alig megoldható és visszafordítható folyamatok örvénylenek körülöttünk. Mégis, tizenkilencre húz lapot most a világ. Holott éppen most és azonnal abba kellene hagyni ezt a globális kísérletet és játékot - játék és kísérlet az emberekkel és társadalmakkal, az élettel, a világ fenntarthatóságával. Amely folyamatban, miként a Föld, a szerencse is forgandó…

"A világon csak jókedvű emberek segíthetnek."

Bulányi György piarista szerzetes
 
2015  JÚLIUS
 
A társadalmi együttélés fenntarthatósága...
 
Az alábbi, 1970-es évek második felének múltidéző tételét az idők történésfolyama fáradhatatlan megújulásának bizonyításaképpen és tanulságaképpen merevítjük ki a ma társadalmi horizontjára. Mintegy negyven év tapasztalatának távolából kapunk betekintést a megtett útra…


Hozzászólás három tételben – ha lehet.

1. (történeti rész)

EGY NEMZEDÉK

Fölültették egy nagy hajóra,
s a tengert kivették alóla.

2. (erkölcsi rész)

KONSZOLIDÁCIÓ

Megvetettük a lábunkat.
Aztán egymást.

3. (érzelmi rész)

KÖZÉRZET

A köztünk lévő viszony:
intelligens iszony.

Balipap Ferenc
 
 
 2015  JÚNIUS
 
Az értékrend fenntarthatósága…

Ne nézz balra és ne nézz jobbra. Egész egyszerűen csak hallgatózz bele abba a csendbe, ami körülvesz csöndes eszméléseid pillanataiban.
Hovatovább - már minden pillanatod tűnékenyen törékeny, mint álmaid csillagpora, amit környezetedre szórsz hévvel és kedvvel, hogy aztán a csillámlások apró tükreiben újra magadra ismerhess. Megismerhesd és megnézhesd azt az emberarcot, arcod, amire mindig is vágytál, hogy a tiéd legyen, csak és kizárólag a tiéd. De ez nem könnyű pillantás...

Mert több akarat is irányít. Elvárásaid és az elvárások, a megfelelések maszkírozott csoportosulásaiként a tovaillanó hétköznapjaid szürke aszfalttávján, amit naponta bejársz, ott várakoznak. Rád várnak. Türelmesen. Mert az út is tudja végig kell menned rajta. Oda kell érned… Oda, ahhoz a megbízhatónak hitt ponthoz, találkozáshoz és tudáshoz, amit úgy hívsz - bizonyosság. 
Ekkor és ott pillantod majd meg önmagad és tudod beazonosítani életed egy társadalmi szekvencia szivárványló ívébe. Ott és akkor pedig eldől a hovatartozásod. Értékeid forgómalmában ott és akkor elkezdődik az örlés és örlődés…, melynek finomságát és kifinomultságát megadja beállítottságod, személyiséged és az - értékrended. Ami mára kialakult. Ami a tiéd. Sajátod.

Lehet ennél fontosabb?
 
 
2015  MÁJUS
 
A kompromisszumképesség fenntarthatósága . . .
Van az ország, van Budapest, és van a Városliget. E Ligetet ma kettészeli, bal és jobb oldalra osztja a Kós Károly sétány. A sétány, amely ma valójában a főváros egyik legszennyezettebb levegőjű útja. Ez az út vezet ki ugyanis egyenesen az M3-as főútra, mintegy az Andrássy út folytatásaként, a külső városnegyedekhez és tovább…
A sétány bal oldali és a jobb oldali része látszólag egységes egészet képez. De csak látszólag. Ugyanis a parkban sétáló, keresztezvén ezt az utat, nem ritkán hosszas várakozásokra, jelrendszeres egyeztetésekre kényszerül az átéréshez…

Nos, ekképpen áll társadalmunk is a Liget Budapest elnevezésű, a Liget megújítását és rehabilitációját célzó projekthez. Az összetartozó egész keresése helyett a szétválasztottságot látszik erősíteni a véleményformálók különféle szekértábora.

A Ligetet ma még kettévágó közlekedési csatorna, a „sétány”, természetesen megszűnne a rehabilitációs projekt során, mintegy szimbolikusan is egyesítve a bal és jobb oldalt…

Mert miről is kellene, hogy szó legyen? Nos, okos kompromisszumokról, természetesen. Meglátni azt, hogy Budapest belvárosát mára már szétfeszíti a központja!
Ezt a Centrumot szükséges lenne a nagykörutak határolta területtől kijjebb vinni, nyitni, hogy legyen több tér és levegő e nagyváros középpontjában.
Egyértelmű, hogy a Liget projekt elkészültével a mostani túlzsúfoltsága a Centrumnak szétterülhetne, így megnyugodhatna az azt most feszítő erő. Kinyílna és fellélegezne a belvárosi centrumi terület.

Milyen sérüléseket is okozhatna e projekt a Ligetnek? A Ligettől korábban parádékra elrabolt és elpusztított ősfás zöldterületek helyén lévő, korcsúfoló, autótömeggel teli betonsíkság (Felvonulási tér) helyére kerülne a Magyar Fotográfiai Múzeum, szembe vele a Magyar Építészeti Múzeum, oldalszélükön a Néprajzi Múzeummal. Alattuk, a föld alá rejtve a mélygarázs, valószínűleg fizetős. (Csak emlékeztetőül: egy autó vásárlásával senki nem vásárol ingyenes közterületi parkírozási jogot!)
E betonsíkon tehát nem vész el semmi zöldterület, legfeljebb települ.

A Magyar Zene Háza a mára már igen csak jobb sorsra érdemes, egykor volt BNV épületegyüttes helyén, ahelyett valósulna meg, míg a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum együttese a múlt fényeit már nyomokban sem sugárzó Petőfi Csarnok (PECSA) "jogutódjaként" kapna helyet. Ezek a helyszínek nem zöldterületek, hanem beépítetten lepusztult Liget-részek, amely részek már régóta várnak jobb sorsukra…

A fentebb elmondottak alapján és az utóbbi idők e témában kinyilvánított szakmai kritikáinak ütközéseiben az a benyomása alakul ki a Ligetet "csak" hétköznapszerűen használó látogató fejében, hogy a rengeteg kiváló szakmai potentát, aki véleményt formál a projektről - eltekintve a kevés, ám üdítően korszerű kivételtől - a Ligetet valószínűleg "csak" látta, de azt egyáltalán nem látogatja rendszeresen, hovatovább életszerűen.

A hétköznapi életszerűség jegyében úgy gondoljuk, hogy az épített környezet nem „csak” áthaladásra szolgál. Egy igényes élettér, egy kreatív környezet megszólítja, életérzésében gazdagítja, mindennapjaiban pedig örömmel és bíztatással tölti el a benne élő embert.

Ehhez kérjük a döntéshozók, a szakmai testületek, a hivatalos véleményformálók
Budapest jövőképét erősítő, Látogató- és Ligetbarát konszenzusra törekvő megegyezéseit.
 
 
2015  MÁRCIUS - ÁPRILIS . . .
E hónapi üzenetünket égető aktualitása és a társadalom gazdasági közállapotát újfent súlyosan megterhelő morális hiányosságok végett fenntartjuk és meghosszabbítjuk!
 
Egy ország eredményes fenntarthatósága…

Egy ország egészséges és hosszútávon fenntartható, virágzó fejlődése nagymértékben függ állampolgárainak erkölcsi fegyelmétől, társadalmi öntudatának minőségétől és a civil társadalom gondolkodásának felelősségétől.

A rend, a társadalmi rend szabályzói valójában nem bonyolultak. Ám azok betartása és betartatása mindenképpen a korszerű fejlődés megbízható alapja, hovatovább záloga.
A mindenki számára megkövetelendő, így kötelező érvényű közmegállapodásoknak nem lehet más a bázisa, mint az:
- időszerűen hatékony szabályzók (törvények),
- a számonkérés kompromisszummentes nyilvánvalósága és átláthatósága (ellenőrzés),
- a szankciók következetes, elriasztó egyértelműsége (büntetés).

Vannak sikeres országok, ahol mára már egy cigaretta csikk eldobása is fegyelmezetlenségnek, a köztulajdon elleni kihágásnak számít, és vannak országok, ahol a társadalmi fejlődést és morált koptató rombolás még majdhogy nem hétköznapi gyakorlat…

A társadalmi rend és az állampolgári fegyelem nem lehet az esetlegesség túsza, netán "alku" vagy "hallgatólagos megegyezés" kérdése, sem kicsiben, sem nagyban - sem lent, sem fent…
Amit felépít az össztársadalom napközben, azt nem bonthatják le gátlástalan stiklizők éjszaka, mert ez kikezdi és felfejti bármilyen erősségű alapokon is álló társadalom jövőképének a szövetét.
 
 
2015  FEBRUÁR

A türelem és a kivárás fenntarthatósága . . .

"A modern cinikusok senkit sem akarnak követni. Nem hisznek az észben, az igazság valamely kritériumában, az értékek rendjében, és nem keresnek választ az értelem kérdésére. Megpróbálnak minden elébük kerülő normát megingatni. Bátorságukat nem kreatívan fejezik ki, hanem sajátos életmódjukkal. Bátran elutasítanak minden megoldást, mely megfosztaná őket attól a szabadságtól, hogy bármit elutasíthassanak, amit el akarnak utasítani. A mai cinikusok magányosak, bár társaságra van szükségük, hogy megmutathassák magányukat. Megüresítették magukat. Sem előzetes jelentések, sem valamely végső értelem nem köti őket, ezért könnyű prédái a neurótikus szorongásnak.

…A mai cinikus nem ugyanazt jelenti, mint amit a görögök értettek a kifejezés alatt. A görögök számára a cinikus a korabeli kultúra kritikusa volt, aki az ész és a természeti törvény alapján érvelt…"  
                                                                                                                                 
                                                                                                                                         Paul Tillich: Létbátorság
Az érték fenntarthatósága . . .
 
 
2014 DECEMBER
 A várakozás fenntarthatósága . . .

Várakozunk - többnyire abban a csöndben, ami már nem is a miénk…
A hiábavalóság hajladozik előttünk hamis méltósággal, miközben beinvitál bennünket oly terekbe, ahol a magány és kiszolgáltatottság mezítelen örömlányai táncolják körbe hétköznapjaink múlandó álmait.

Várakozunk. Kinyújtott kezünk sorstalanságában dió héja roppan, így keresünk közös ízeket sorstársainkkal.
Mert itt, a föld e viharvert szegletében is, egy a biztos, a közös sors. Bármilyen lehetsz is, ide tartozol. Vagy erre vársz, hogy ide tartozz. A várakozás ősi magánya kivívja a tiszteletet magának, és néked, a várakozás esendő birtokosának. Így vagy egész. Elvitathatatlan jog birtokosa. Minden más csak hitetlenség és az emberi méltóságra tett lakat. A kulcs nálad van. Valójában a nyitásra várakozol, és várakozunk…

Ekképpen azt mondanám, várakozzunk együtt. Te meg én, meg ő, és mindannyian - a mások. Mert így vagyunk egy egész. Egy egész, ami beteljesül, ha te is kivárod, és én is kivárom.

Várakozzunk...

 
A szolidaritás fenntarthatósága . . .

 Emberi tartásunk fenntarthatósága . . .

A várakozás fenntarthatósága. . .

2014 JÚLIUS - AUGUSZTUS
 A  Hónap Üzenetét szeptember hónapban folytatjuk.
Honlapunk minden kedves látogatójának kellemes nyarat és jó pihenést kívánunk!
 
Üdvözlettel a FÖKKE tagsága
Az Európai Unió fenntarthatósága…

2014 MÁJUS
 A csend fenntarthatósága . . .
 
2014 ÁPRILIS
A fenntarthatóság száraz tényei:
Éves viszonylatban a világon, mára már elképesztő - több mint 50 millió! - a repülések száma,
úgy, hogy ebbe az adatba csak a 25 tonnánál nehezebb repülőgépek vannak számolva…
(A kondenzcsíkok lényegében üvegház-gázokból - szén-dioxidból, nitrogén-oxidokból és vízpárából - állnak: egy 1500 km-es repülőút során utasonként 518 kg szén-dioxidnak megfelelő káros anyag kerül a levegőbe.)
És miáltal a kétségesség az emberi hatékonyság legnagyobb ellenfele, álljon hát itt a kor ingerküszöbének vizuálisan megfelelő látványos megerősítés is, igaz még „csak” a 2008-as állapotokat tükröző ténykép szerinti, előtte egy kis felvezetővel:
„Mennyire vagyunk piciny pontok a repülés NAGY VILÁGTÉRKÉPÉN, amikor repülünk? Nézzük meg! A Svájci Tudományos Központ és a Zürichi Egyetem Alkalmazott Tudományok Központja közös projektben szimulálta a naponta repülő ÖSSZES menetrend szerinti járatot. Hogy ez hány apró sárga pontot is jelent? Naponta átlagosan (2008-as statisztikai adatok szerint) 93 ezer járat közlekedik a világ mintegy 9000 repülőtere között, ami az időponttól függően azt jelenti, hogy egyszerre 8-13 ezer repülőgép van a levegőben. Így néz ki a szimuláció:"

http://www.youtube.com/watch?v=1XBwjQsOEeg#t=18

A tények felelős részismeretében is tehát csak erősíthetjük mindenki számára a tételt:
A fenntarthatóság eszméjét csakis a belátás és az etika felől lehet megközelíteni!
Hajrá EMBERISÉG!
 
2014 JANUÁR
 Fenntartható sikereket, méltó jó kedélyt, valamint az egymás iránti bizalom és társadalmi együttműködés fenntarthatóságára törekvés emberségességét
kívánjuk mindenkinek - széles e hazában és a határokon túlra is!
 
Boldog Új Évet Kívánunk!
a FÖKKE tagsága
 
2013  Karácsonyi Üdvözlet
„Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek mindent,
Ahogy most engem ismernek.”
             Pál apostol első leveléből a Korinthusiakhoz

Az áldott ünnep, az alázatba emelt szó és a teremtés békéjének stabil csillagfényei mutatják az utat a megingathatatlan lélek belső tükréhez.
Eljött az idő e csend megtekintésére, értékrendünk fényköveivel kirakott saját utunk végigjárására…
Ha már itt van. Ha már eljött. S ha már bennünk - és velünk van.

Áldott és békés ünnep szeretetteljes tekintetét kívánjuk Mindnyájuknak –

a FÖKKE tagsága.
 
2013 ÁPRILIS 
A helyes viselkedés az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és az emberi méltóság elismerésén alapszik. Úgy tűnhet, e megfáradt kor értékrend kútjait tápláló forrásokban újra kell füröszteni az emberi lét ezen alapvetését, amely pedig már több ezer éve ránk hagyattatott…
Már Konfucius a jó és a helyes társadalmi viselkedés zsinórmértékéül ajánlotta azt, amit Buddha, majd Jézus is aranyszabályként fogalmazott meg. Ez ekképpen szólt, szól és érvényes ma is:
„Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.”


2013 MÁRCIUS
2012 Karácsonya
Az áldott ünnep, a fegyelmezett szó, és a teremtés békéje – mindezek stabil építőkövei a megingathatatlan lélek belső tükrének. Eljött az idő a betekintésre, az értékrendünk fényköveivel kirakott saját útnak a végigjárására. Ha már itt van. Ha már eljött. S ha már bennünk és velünk van. A lényeg.

Áldott, és a békés ünnep tekintetét kívánjuk Mindnyájuknak – a FÖKKE tagsága.

2012 november
A társadalmi és az egyének közötti párbeszéd a kútásónál kezdődik. Abból a mélységből törhet fel az a forrás, amely már tán nem szennyezi közösségi szellemiségünk és kommunikációnk tápláló ivóvízét.
A hétköznapjaink elvadult szekértáboraiban magukat egyedüliként és kizárólagossággal európai polgárokként feltüntető had felek mellett elgurul az a fajta európai polgári szint, amelyre oly nagy reménységgel vár ezen ország értékrendet építő, értéktudatban élni igyekvő és vágyó állampolgára.
E felvetés egyes aspektusaira ad tán időbeni és kielégítően láttató választ a vizuális kultúra és kommunikáció jegyében, az alábbi emberséges, szomjat oltó filmes eposz:
2012 október           
2012 szeptember
2012 augusztus
Minden kedves Látogatónknak és Támogatónknak kívánunk tartalmas és eseményekben dús nyári feltöltődést!
 
Üdvözlettel a  FÖKKE csapata!
 
 2012 június
Harsog Európa: európai vagyok!
Harsog Magyarország: magyar vagyok!
Harsog Budapest: budapesti vagyok!
 
Valóban?
Minden dolog közül, amit viselünk a mosolyunk a legfontosabb.
2012 március
Az utóbbi hónapok viharos nemzetközi tengerén hajózó Magyarország bárkájának főárbocán lengedező trikolorra a következő idézet frissen csillogó harmatcseppjeit hordta fel a zúgó szél:

 „A hazához csak szeretettel lehet közeledni.”
                                                                                        Rilke
Ahogy élünk az a hazánk.
 2012 február
Úgy gondoljuk, hogy Tél tábornok dermesztő és csikorgó Európájában is szükséges előre tekintenünk egy virágzást és legfőképpen megújulást hozó Tavasz tündérnek…
Az alábbi madárfüttyös és zöldellő tétel előrevetíti, hogy nemcsak az évszakok, de az emberi gondolkodás és cselekvés is csak az évek egymásra rakódott építményeként szemlélhető fenntarthatóan
.
2011 november
 Elforgácsolódott szavaink és tetteink…
Egyes szavaink és tetteink tartalmának rehabilitációjáért megidézzük az építő türelem alábbi opusát: